Én nem vagyok egy steakmániás forma, étteremben csak biztos helyen próbálom, mert egyelőre sok helyen teljesen koncepciótlanul szárítják cipőtalp-welldone szintre. Ahol meg jól csinálják, igencsak húzós a cetli. Valahogy ebből az otthoni a legjobb, úgy mint ahogy valamiből a menzás, valamiből a nagyié, valamiből a fine dining, valamiből meg a bisztró vonal adja ki a lényegét az adott ételnek.
Az említett nyolc perc viszont osztatlan figyelmet és eggyé válást igényel tőlünk, cserébe a hús részéről lélekig hatoló élvezetet kapunk. Néhány dologra kell odafigyelnünk, és a siker garantált. Azt hozzátenném, hogy 10-10 másodpercek is egészen megváltoztatják a végeredményt, és ez a pihentetésre is vonatkozik. Sőt, ha lassan esszük, a steak fejlődésének illetve leáldozásának is szájtanúi lehetünk, villáról villára.
Akkor az alapvető kívánalmak:
- Forró, hőtartó (vastag) serpenyő, masszív hőmennyiség a tűzhely részéről. A húsnak azonnal sisteregnie kell, és nem hűtheti le a serpenyőt sem, folyamatosan kell sülnie. A főzésbe hajlás megöli a végeredményt.
- A hús szobameleg legyen. Véleményem szerint nem elég egy órával sütés előtt kivenni a hűtőből, két-három óra is kell. Ha több szelet van, válasszák szét egymástól őket, ne egy koncban melegedjenek, mert még tovább tart.
- Jó minőségű hússal érdemes csak indulni. A hiperekben kapható tejmarha húsa is ad steaket, de sokat veszítünk vele. Keressenek hentest, akinek van húsmarhája, akár érlelt is.
- A hús vastagsága egyenletes legyen. A képen látható egy rész, ami a medium-rare skáláig nem jutott, és kifejezetten rare képet mutat (vagy vastagabb volt itt a hús, vagy az a széle a serpenyő egy kissé hidegebb zónájában sült). Én rib-eye esetében a 2-2,5cm vastagságot preferálom. Ehhez is adom az időpontokat. A képen látható húsok nem lézerrel voltak vágva tolómérős berajzolást követően, így a végeredmény kissé játékos, izgalmas és apró meglepetésekkel teli lehet. Lett is. De ez nem baj.
- Szárazon süssük. Én a hús pácolásától és olajozásától elhatárolom, kiváltképp jó minőségű hús esetén. A sütés előtt sózzuk és borsozzuk a húst.
- Nem szeretem az ide-oda forgatást. Minden oldal egyszer érjen a serpenyőhöz. Persze ha menet közben látjuk, hogy még kell neki, inkább tegyük vissza.
- Ne mozgassuk sülés közben a húst. Egy jó vas vagy tapadásmentes serpenyő szépen elengedi a húst fordításnál.
- Az először sütött oldal a tálalási oldal, ez kerül fölfele a tányéron is. Ha szeleteljük tálalásnál, akkor is.
- Fordításnál már kaphat vajat, olívát, friss zöldfűszereket és fokhagymát. Akár mellé is dobhatjuk, vagy dörzsölhetjük, paskolhatjuk a húsokat.
- Egyszerre csak annyit süssünk, amennyi mennyiség nem hűti vissza a serpenyőt. Egy általános konyhában ez egy szelet leginkább! Vendégségnél is egyesével süssük, és vágva szolgáljuk föl. Így mindenki folyamatosan ehet, és a sütési időket a vendégek szája íze szerint egyesével módosíthatjuk. Nem tudunk otthoni körülmények között 2 szelet steaknél többet melegen tartani, azaz azt tudnánk éppen, csak súlyosan veszítünk a minőségből.
- Ha sikerült jó steaket csinálni, akkor: mindig ugyanazt a serpenyőt válasszuk, ugyanazt a tűzhelyet, ugyanazt a húsbeszállítót ugyanazzal a vastagsággal, másodpercre pontosan tartva a sütési hőmérsékleteket. Én aztán feelingre főzök, és a főzési időket érzésre tolom, de a steak esetében STOPPEREZEK. Viszont maghőmérőt nem használok.
- Ki így szereti a steaket, ki meg amúgy, de jó minőségű hús esetén a legjobban a medium-rare adja ki az ízeket. Beszéljék rá magukat és embertársaikat egy próbára, ha - eddig - más sütési szintet preferáltak.
Akkor lépésről lépésre:
Felhevítjük a serpenyőt. Jó forróra. Belefektetjük a sózott, borsozott, szobahőmérsékletű, két centi vastag rib eye steaket. KÉT PERCIG sütöm. Közben sózom és borsozom a felső oldalt. Két perc után megfordítom. kevéske olívaolajat csurgatok rá, megdörzsölöm kettévágott fokhagymával, megpaskolom rozmaring-szárral. Ezt a felét is KÉT PERCIG sütöm. Utána Húsfogóval az élére állítom, és FÉL percig sütöm az egyik hosszú oldalát, FÉL percig a másik hosszú oldalt. Ezután azonnal egy mélytányérba rakom, rákerül egy szeletke vaj, és lefedve HÁROM PERCIG pihentetem. Utána kiveszem, Felszeletelem úgy, hogy a kés harántirányban fut, így hosszabb lesz a vágási felület. A tányérban visszamaradt jus-t felütöm pár csepp citromlével, és ráöntöm a szelet húsokra. Néhány tekerés friss bors, és só.. Azonnali fogyasztásra mehet az asztalra. A pihentetés alatt már süthetjük is a következőt, és innentől kezdve folyamatosan adjuk az asztalra a húsokat. Addig játszunk a sütési időkkel és pihentetésekkel, amíg egyértelműen pozitív visszajelzést nem kapunk. És a "Nagyon finom volt!" nem elég. az "Asztakurva, ilyen jót még a büdös életbe' nem ettem!" már határeset, de leginkább nyögdécselésig kell a vendégeinket juttatni. Meg lehet csinálni.