Prosztó, gonzó, gasztropornóposztok

Zöldspárgakrémleves naranccsal, parmezánnal

Ez oszt nyárias, fiam

2015. június 02. - Ketzifintshy

 

Egy tavaszi klasszikus, olasz hangolással. Volt egy félkilós csokor zsenge, roppanós zöldspárgám, és kaptam Szicíliából olasz sajtokat, kolbászokat. Fejben hamar kikalkulálódott a spárga-narancs-parmezán derékszögű háromszög, ahol a narancs üdesége és a parmezán patinás rusztikussága feszíti ki átlósan a spárga karakterét.

aa.jpg

Bő vajon - nyolc deka biztos volt - futtattam egy kis fej aprított hagymát, két gerezd vékonyra szelt friss fokhagymát. Még a sercenés előtt beletettem egy tízdekás, apróra kockázott öregkrumplit, ami a krémleves tartását hivatott támogatni. Egy kis csomó petrezselymet is beleaprítunk az elején. A zöldspárga enyhe animalitását a parmezán lehorzsolja, a tejszín elkeni, igy a friss zöld levelekkel tartjuk meg azt a minimális földességet, amire pont szükségünk van. A Spárga aljából levágtam ötcentiket, kicsit bővebben, mint ahol tört volna, mert el akartam kerülni a lé átszűrését. A spárga is ment a fazékba. Jöhet a só, frissen őrölt bors. Dinsztelem, fonnyasztom közepes lángon az indokoltnál pár perccel tovább. Ezután 1 közepes narancs levét belecsavartam, és kapott egy pohár vizet is. Ehelyett kaphatna alaplét, de nem kritikus. Kisebb lángon főzöm, olyan puhára, ahonnan nincs már visszatérés. Pár perc alatt finom szövésűre turmixolom, ahol már csupán néhány szemcse marad a selymes textúrában. Igen pici lángon beleforgatok hetven gramm finomra reszelt parmezánt, elkeverem. Ezek után a lehető legkevesebb tejszínnel húzzuk a levest a nekünk megfelelő zsíros lágyságig. Erős zsírtartalmú tejszínt használjunk, 10-20 százalék körüli levekkel ne bohóckodjunk szerintem. Két perces finom bizsergetés után finomhangoljuk a sót, és jöhet egy újabb tekerés bors annak, aki szereti. Ha minden összejött, egy komplex, fragmentált ízfolyam vár minket kanálról kanálra, ahol csöppnyi átfedéssel kísér minket lehunyt szemű, tányér fölötti utazásra a narancs, a spárga és a parmezán. Nem vagyok a kombinált textúraélmény mindenáron-katonája, de a (nem túl) markáns, (nem túl) kemény olasz kolbászkából néhány szeletet vajon megpirítottam, és néhány spárgafejet is megőriztem a leves tetejére. A tálalás kicsit olyan, mint a gulysákrémes szendvicsdíszítés a nyolcvanas évekből, hunyjatok szemet a szimmetria és a centrikusság felett. Legalább azt a rohadt alsó fejet tehettem volna görbületileg megfelelően, basszameg.

20150602_103219.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ketzifintshy.blog.hu/api/trackback/id/tr47511642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.