Remélem, ezzel a bejegyzéssel jópár magyarajkú dószarajongót elérek. Biztos van vagy 35 darab magyar ember, aki szeretne dószát sütni. Ha csak minden tizedik forma, azaz három és fél személy eljut ide, nekem az siker. Nekik öröm. Kezdjük a 3 JÓ hírrel, azaz mi az a 3 dolog, ami nem kell:

nem kell grinder

nem kell fermentálni

nem kell külön áztatni a dalt és a rizst.

150g urad dalt, 300g idli rizst beáztatunk. Ízlés szerint pár szem (10-40) görögszénamagot szórunk bele. 4 órát pihentetjük. Kisebb adagokban, kevés vízzel finomra turmixoljuk. A kis adagoknak a turmixgép kancsója szab határt. Mikor szép egyenletes a dosa batter, megsózzuk, és vízzel palacsintatészta sűrűségre hígitjuk. Már kenhetjük is a forró tavára, alacsony szélű serpenyőre. Finoman az olajjal. Ha minden jól megy, egyszerre ropogós, és belül puha dószáink lesznek. Fermentálásról: indiában, családi konyhákon szinte mindenhol jellemző. Növeli a térfogatot, és ad egy kesernyés-savas ízt. Továbbá puhítja a készterméket. A friss, ropogós, crispy dosa viszont nincs fermentálva, és a nagy konyhák jó részén ezért nem is fermentálják Indiában. A görögszéna hozza a kesernyét, amire szükség van. Nekem ez a favorit indiai reggelim (ebédem, vacsorám). Bármennyit, bármikor tudnék enni belőle. Sajnos Budapesten egy étteremben, és a Kerala dosánál lehet csak kapni. Az éttermi az botrány, a Kazinczy utcait még nem próbáltam. Süssetek otthon, dobjatok fel egy midival punditz mixet, gyújtsatok füstölőt és csongolyítsatok egy dzsankot. Király lesz. Én szóltam.

Hamarosan jelentkezem a hozzá tartozó aloo sabji-val.