Prosztó, gonzó, gasztropornóposztok

Barna sörben főtt marha, vajban pirított kaláccsal sűrítve

2016. április 18. - Ketzifintshy

Eredeti nevén stoofvlees. Avagy carbonnade. Belga és holland testvéreink is előszeretettel főznek szeszben, akárcsak mink. Ám amíg a marhát mi vörösborral öntjük nyakon, északon testes barna sörrel kísérik a hideg tetemet útjára, melynek a végén élettel teli étellé válik. Ha ez nem csoda, akkor micsoda? Lassan és sokáig főzzük. Akár sütőben is készülhet, a leégést elkerülendő. Az íze letaglóz, felemel, boldoggá tesz. Teljesen más úton jár, mint egy tökéletes vörösboros marhapörkölt, de ugyanoda tart. Nem szabad leélni úgy egy életet, hogy ezt nem kóstolták meg. Bográcsot meghálálja, de a lábosból sem mászik ki. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen.. Mindig szeretni fogják. Inkább vacsorára,de hajnali háromkor a hűtőből kilógó seggel is majszolhatjuk kanállal, mutatóujjal, esetleg marékkal, de az azért már elég durva.

img_20160417_141342831.jpg

Hat főre:

1,5 kg marhalapocka, 4-5cm-es kockákra vágva. De lehet nyak is. Sőt.

0,5 kg hagyma

2 üveg 0.33l-es barna Leffe sör

4 gerezd fokhagyma

2 db paradicsom

1-1 kk. morzsolt kakukkfű, tárkony, rozmaring

0,5 tk. frissen reszelt szerecsendió

1 levél babérlevél

100g+50g vaj

2 ek. cukor

1 ek. mustár

só (én kb. 6 kk. sót tettem bele)

bors (1 kk. mondjuk)

3 szelet kalács

 

 

A felhevített 100g vajon átpirítjuk a húst, közben megszórjuk sóval és a cukorral. Kiszedjük, félretesszük. A visszamaradt vajban (nem baj, ha húslés) megdinszteljük az apróra vágott hagymát és a zúzott fokhagymát. Közben rádobjuk az összes zöldfűszert. Borsozzuk. Belemegy a felkockázott paradicsom is. Visszaborítjuk rá a húst, és felöntjük a sörrel. Igen kicsire vesszük a lángot.

Közben vajon átpirítjuk a három szelet tömör, édes kalácsot, rozsdásodásig megkapatjuk. Megkenjük a mustárral, felkockázzuk, és megy is bele a fazékba, nem sokkal a sör után.

Most pedig várunk, 3-4-5 órát is akár, néha megkeverjük, és figyelünk, hogy le ne kapjon. Az egyre kisebbre zsugorodó kalácsnokedliket játékosan szétpasszírozzuk a fazék oldalán. Amikor a hús már nem válik el a szafttól, és a legenyhébb nyomásra is omlik a kocka, készen vagyunk. Esetleg menet közben kaphat egy pohárka vizet is, ha nagyon sűrűsödne, de a húsnak kell még idő. De tudják mit? Inkább legyen még egy sör. Maksz ha nem kell, megisszák. De ha a bal kezükkel oldalra nyúlnak, és beleakad egy bögre marhahúsleves, azt is rászabadíthatják.

Tálalhatjuk sültkrumplival, főtt krumplival, tört krumplival, vajas pürével, de akár goffrival is. Vagy goffritésztába mártott, kisütött krumplival. Esetleg szélesmetélttel. Vagy kis piros lábosban kenyérrel. Faszt. Kaláccsal.

Sírni fognak. Sírni és élvezni.Ha ezzel valakit megszelídítenek, felelőssé lesznek iránta.

A bejegyzés trackback címe:

https://ketzifintshy.blog.hu/api/trackback/id/tr628640784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.