Prosztó, gonzó, gasztropornóposztok

A magyar gulyás indiai változatai

2016. június 25. - Ketzifintshy

A magyar gulyás(leves) messze földön népszerű. De ahogy eltávolodunk Európától, valahogy az otthon megszokott tradíciók és értékek súlyos kultúrgellert kapnak. Két csodálatos pédát osztanék meg veletek.

1. Gulyásleves Chennai-ban.

gulyasindiaban_2.jpg

Ezt a gulyáslevest Dél-Inda keleti partján szúrtam ki. Az étterem egyébként így nézett ki a befele közlekedés során:

etterem.jpg

Szóval a leves.  Egy híg, paradicsomos zöldségleves, amibe kukorica és frissen sütött csirkemellszeletek kerültek. Némi zöldfűszer, és porított pirospaprika rángatta a hortobágyi délibábot erőtlenül az ízek palettájára. India egyes részein a marhahús fogyasztás egészen jelemző, többnyire a keresztény többségű államokban, illetve ez is nyilván az európai kolóniák hagyatéka (pl Goa és Kerala szinte összes éttermében lehet marhát kapni, már a non-veg éttermek esetén), India más tagállamaiban ez öt-tíz éve még elképzelhetetlen lett volna. Mostanában minden metropoliszban találhatunk éttermeket, ahol marhahúst is adnak, illetve a muszlim közösségek titkos helyei már korábban is operáltak a szent tehén végfelhasználásával. Chennai ezen étterme még nem használ marhát, és a helyettesítő hús nem értettem, hogy miért a csirke lett. De később rájöttem. A klimatikus viszonyoknak megfelelően más konyhatechnológiák pörögnek, a több napig tárolt készételek kultúrája nem való ide. Hűtő ugyan van, de áram már nem mindig. Azaz most már szinte áram is mindig van, de még ez nem tudatosult kellőképpen. A pincérrel is váltottam pár szót, nagyon örült, hogy magyarok vagyunk, kérdezte, hogy jó-e a leves, a szakács Ausztráliából hozta a receptet, vándorolt ez a szerencsétlen pár kontinensnyit. Érdekes módon egyébként nem volt ázsiai mellékzönge benne. Sem gyömbér, sem kurkuma, se koriander, semmi. Egy csirkés kukoricás minestrone leves lett volna az első tippem, és nem mondtam volna meg, hogy Indiában főzték. Egyébként wokban készült, mint később kiderült, akárcsak a thai levesek többsége. Ehető volt, de egy alföldi gulyásfőző versenyen a csapatot diszkvalifikálták volna a lincselés közben. Honvágyfaktort csak azért emelt, mert a neve miatt elképzeltem, hogy gulyást eszem.

2. Gulyásleves Goán

Erről sajnos nincs képem, pedig mellbevágó élmény volt. Az étel neve pontosan így mutatott betűről betűre:

Ungarische Goulyas Ongroese.

Bizonyos szempontból sokkal közelebb volt a magyar gulyáshoz, mint a chennai, összképében viszont valami egészen elképesztően durva dolog történt vele. Volt benne marha, krumpli, és vörösbor is. Viszont a sort innen folytatva már semmi nem volt benne, ami egy gulyáshoz kell, más dolgok viszont annál inkább. Egy gyümölcsös ragu, textúrájában pörköltet idéző halom.  Erőszakos mennyiségű fahéj. Némi karilevél. A tányérról a fókuszt visszavéve szembetűnik az alatta lévő halom pereme: kókuszos rizs. Igen, kókuszos rizzsel tálalták. Díszítésként tányér szélén grillezett rákfarok, a tányér friss koriander zölddel megszórva. Ami fél pont, hiszen itthon népiesen hívják cigánypetrezselyemnek is. Összességében értelmezhetetlen, műalföldi műhawaii (A-NA-NÁSZ) hibrid, nem tudom ki és miért alkotta, azt pláne nem, hogy miért így nevezte el. A pincér egyébként a hely legjobb ételeként hivatkozott rá, de gondolom ezt készséggel megtette volna bármelyik tétellel, ha érdeklődést mutatunk iránta.

Indiai utazásaim során nem láttam máshol a magyar konyhaművészet országimázs zászlóshajóját. És ahol láttam, hát, az nem olyan volt, mint lennie kéne. Én azt szűrtem le belőle, hogy sok itthoni helyen is minimum fenntartással kezeljük a messziről jött ételeket. Nem biztos, hogy pont olyan lesz, mint ahogyan azt az eredeti környezete formálta évszázadokon keresztül. Messziről jött ember az mond, amit akar. De méginkább azt is főz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ketzifintshy.blog.hu/api/trackback/id/tr918838474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sünmalac 2016.06.25. 14:22:11

Én Indonéziában, Yogyakarta feletti vulkán oldalában félúton felfelé egy palotamúzeum éttermében találkoztam gulyáslevessel, naná hogy rendeltem belőle, az is pont ilyen volt :)

(Jó, persze milyen is lett volna, ha nem épp egy magyar expat éttermébe futsz bele)