Ahogy az énnálam lenni szokott, ez bizony nem az eredeti recept, cserébe viszont jobbat nemigen tudok. Az én szám nem az Önök szája, továbbá ízlésről vitázni régi román szokás, ekképp ez most még csak egy recept a sok közül. Ám ha Ön ezt ilyenformán elkészíti, jó eséllyel rá fog kapni.
Két főre:
30 dkg sertéskaraj, vékony csíkokra metélve
1 csapott kanál kacsazsír
1 kis fej hagyma felaprítva
1 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma vékonyan karikázva
fél darab kockázott TV vagy lecsópaprika
1 bő ek. édes chili szósz
1 tk. majoranna
1 tk. Bors
1 kk. só, vagy ízlés szerint
1 kk. pirospaprika
fél kiló pucolt, kockázott krumpli
olaj a sütéshez
A krumplit majdnem puhára főzzük sós vízben, de nem kezdhet el szétmállani, válasszanak főzni való fajtát. Szűrjék le, és hideg vízzel fojtsák el a további puhulást. Hevítsenek bő olajat, és a főtt, már nem vizes krumplikockákat süssék sárgás-aranybarnára. A sütés első pár percében ne nagyon mozgassák, hadd kérgesedjenek meg, így majd nem esnek szét. Ha kész van, szűrjék le, tegyék félre. Esetleg süssék párhuzamosan a ragu készülésével.
A kacsazsírt felolvasztjuk egy inkább széleske lábosban, vagy serpenyőben. A hagymát és a kockázott TV paprikát dinsztelgessük benne közepes lángon. Sózzuk is meg közben. Emeljük meg a lángot, amikor a hagyma már puha-üveges, és szórjuk rá a húst, állandó kevergetéssel fehérítsük le. Szórjuk rá a borsot, a majorannát és a pirospaprikát. Vegyük vissza a lángot, és bizsergessük pár percig. Tegyük bele az édes chili szószt. E helyett használhatunk paradicsompürét, de akkor elveszítünk pár karakterformáló jegyet. Amikor szépen összerotyogott, forgassuk bele a megsült krumplit, adjuk meg az esélyt minden egyes kockának, hogy körbevonja a ragu. Lángról levételt követően szórjuk meg a szál felkarikázott újhagymával.
Készen van. A kívül ropogós, belül krémes krumpli magára húzza a fokhagymás, pikáns, kissé édeskés ragut, ami a borsnak köszönhetően bizsergést is hagy maga után. Ez a verzió nem száraz, de nem is tocsog, nem recseg, nem is folyik, nem válik szét a köret a ragutól, de nem is olvad szét benne. Olyan se nem kicsi, se nem nagy. Nem akar több lenni annál ami, de azért zsivány, játékos és igazán finom.