Az emberre gyakran rátör az ehetnék. Bonyolult energiaháztartásunk bekapcsolja a szénhidrátgombot, ha arra van odabenn szükség, és az ember fejben máris felfalna három tányér ischleres carbonara spagettit. Általában a kivitelezés megáll a süteménynél, vagy helyette egy jó adag tésztánál. Aztán előfordul, hogy fehérjehiány általi éhségérzet tör ránk, és már rontanánk is a marhapörköltös hátszínsteakre. Amikor viszont a tápanyagszelektálás nélküli totális éhhalál küszöbén vagyunk, nos, elméletben erre való ez a recept. De csak elméletben. Ugyan az egy köbcentire jutó kalóriasűrűség csak a cukorban vagy a zsírban magasabb, mint ebben a könnyű nyári semmiségben, az ember az éhséggel harcolva nem vár öt órát arra, hogy bevethetővé váljon ez a brutális támadófegyver. Gyakorlatban ezt akkor eszi, amikor olyat akar, aminél már nincs feljebb vagy lejjebb vagy kijjebb vagy beljebb. Mondjuk évente egyszer, egy családi kerti rendezvényen, ahol a városi bélűek aránya minimális, és a reggeli (vagy az ébredés) szerves része a pálinka.

A slambucért előre is lenézést kérek, ez inkább egy hajdú-bihari lasagne. Ugyanis nem bográcsban készült, nem forgatjuk harmincháromszor meg, és nem is annyira - de azért eléggé - zsíros, hiszen ez egy köret esetünkben. Jézusom, még leírni is durva, pedig tegnap ettem is, higgyétek el, nem olyan nagyon brutális. Mármint onnan nézve, hogy nincs ennél feljebb/lejjebb. Mert amúgy nagyon az.

Körmöspacal:

2 kg vöröshagyma

fél kg serészsír

3 db lecsópaprika

3 db (erős) hegyes zöldpaprika

6 db paradicsom

1 üveg (kb 20 dkg) darált sózott pirospaprika darálmány, adalékmentes házi, vagy pl Édes Anna.

1 fej fokhagyma

3 kg aprított tisztított köröm (amolyan se nem kicsi, se nem nagy darabok)

4 kg tisztított, csíkozott, abált pacal

őrölt pirospaprika

bors

só

egészkömény

Abáláshoz:

20g szemesbors

3 fej hagyma héjastól, félbevágva

1 fej fokhagyma félbevágva

10 db babérlevél

2 ek 20%-os ecet

só

Slambuchoz:

1 kg nagyra tört csuszatészta

3 kg krumpli

30 dkg sós fehérszalonna

30 dkg kolozsvári szalonna

30 dkg bacon

5 db lecsópaprika

2 fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

30 dkg sertészsír

só

bors

pirospaprika

Egy nagy bográcsban kiolvasztjuk a zsírt, és a közepesre kockázott hagymát, illetve lecsó- és zöldpaprikákat szépen megfonnyasztjuk rajta. Jól megsózzuk. Mikor elkezd üvegesedni, ráöntjük az üveg darált paprikaőrleményt és a felkockázott paradicsomokat, megborsozzuk. A felaprított fej fokhagymát is beleszórjuk. Megszórjuk egész köménymaggal ízlés szerint. Én 1 csapott kiskanállal tettem ekkora adagba, mert én nem szeretem, ha konkrétan kiérződik a kömény. Nagy lángon kevergetve bizseregtetjük, majd fél liter vízzel felöntjük, és visszasütjük. Beleszórjuk a körmöket, és közepes lángon körülbelül három órát főzzük, kevés vízzel folyamatosan utántöltögetve, hogy ne süljön le. A lényeg, hogy még ne essen szét a köröm, de már majdnem leváljon a csontról a cupák. Eközben egy nagy lábos vízben al-dentére abáljuk a pacalt. Ez lehet egy óra és hat óra is, attól függ, hogy a pacalunk a jól előfőzött fagyasztott fiatal pacal - öreg bika nyers bendője skálán hol állt. Amikor a pacal és a köröm is egyórányira vannak a készenléttől, a leszűrt pacalcsíkokat a bogrács körömbe borítjuk, és készre főzzük. Igény szerint az abálólével vagy vízzel pótoljuk az elfőtt vizet. Abálólével picit animálisabb, savanykásabb, pacalosabb lesz a készétel, vízzel befejezve inkább a köröm felé tolódik a hangsúly.

Eközben a 30 deka zsírban, több adagban megsütjük a nyers lebbencstésztánkat. Vegyesen legyenek benne hólyagos, barna, piros, szürkés és fehér tészták is. A lesütött tésztát félretesszük. A krumplit vékonyra karikázzuk. A következő módon elkészítjük a "lasagne" "béchamel"-jét. A zsírba, amiben a tésztát sütöttük, beledobjuk a kockázott kolozsvári szalonnát, és megpirítjuk. A hagymát és a paprikát felcsíkozzuk, ezt is beledobjuk a szalonnás zsírba, szépen közepes lángon fonnyasztjuk, Végül jön bele 2 kiskanál pirospaprika és 6 gerezd aprított fokhagyma. meg is sózzuk, borsozzuk rendesen. Levesszük a tűzről.

A tepsi(k) aljába igen vékonyra szelt sózott szalonnát terítünk, hogy jobbára befedje. Erre kerül egy réteg sült tészta, majd egy réteg karikázott krumpli. Megpacsáljuk a béchamel-el. Ne áztassuk el benne, a végeredmény nem tocsoghat a zsírban, csak egy kis ízt adunk neki. Tészta újra, megint krumpli. A krumplis rétegeket mindig sózzuk, borsozzuk igény szerint. Itt egyébként valószínűleg el is jutottunk a tepsi tetejéig, úgyhogy lefedjük vékony baconcsíkokkal. Ha még nem értünk a tetejére, rétegezzük tovább. A lényeg, hogy a tetején krumpli plusz bacon legyen. Felöntjük a tepsit vízzel, majdnem a legfelső réteg tetejéig, lefedjük alufóliával. 190 fokos sütőben 80 percig főzzük, majd levesszük a fóliát és grillen/220 fokon elfőzzük a maradék levét és megpirítjuk a tetejét.

 Készen vagyunk. Az emberek csak jönnek a tányérral, vágjuk a tepsiből a slambuckockát, rámerünk a bográcsból igény szerint ("-Inkább körmöset", "-Sok pacallal", "-Ahogy jön!" "-Sok szafttal!"), és megadjuk a lehetőséget, hogy kovászosuborkával vagy céklával egyék.

Aztán elnehezült gyomorral élvezzük a lét elviselhetetlen könnyűségét.

A naplementéig tartó pár órát a kertben ülve töltjük. És amíg a szürkeárnyalat újabb és újabb rétegekkel sötétíti be az eget, mi folyamatos italozással blőrözzük a tekintetünket, és az utolsó pár órányi felszabadult, kacagós, néha a mocskos disznóságok illatos virágoskertjébe tévedő társalgás kvintesszenciáját inkább a szívünkben és a lelkünkben, semmint az emlékezetünkben őrizzük meg.

Hogy teljes legyen a stilisztikai gömb, a képen egy pulit rejtettünk el. Remélem megtaláljátok.