Amikor egy ikonikus étterem ikonikus séfje távozik, az emberben mindig van egy kis féltő aggodalom, esetleg előkárörvendés, személyiségtípustól függően. Márpedig Mészáros Ádám séf és Tóth Ágnes konyhafőnök pedig nem akárkiktől vették át a csillagot érő elitkifőzdét, hanem a Tudjukkiktől... Tőlük, akik a csillag ragyogását hátrahagyva, a kastélyból az agórára költöztek - de ez a cikk most nem róluk szól.
Az Onyx nem bíbelődik tételekből álló étlappal, esténként két menüsorból választhatunk, a Magyar evolúció, illetve a Chef menüből. Meglehetősen egyértelmű, illetve még inkább szabad mozgásteret engedő névválasztások. A Magyar evolúció a hagyományos ételeket - illetve méginkább összetevőket - emeli a fine dining szintjére, és az önbevallásuk szerint bemutatják a megújuló magyar konyha fogásait. A Chef menü már elborultabb, hatalmas játékteret kínál a szakácsnak, aki szezonális alapanyagokból egy nyolc tételt felvonultató sorral juttathatja a csillagokig a betérő vendégeket. Egy asztalnál mindenki ugyanazt a menüsort kell válassza. Ezek a megkötések pedig jelentős előnyöket biztosítanak a konyhának, továbbá az asztaltársaság kiszolgálása is tökéletes szinkronban marad. A vacsora után már megértettem, és elfogadtam ezt a szabályt - ez a biztonsági játék nem feltétlen a legjobb ómen.
Bár mindkét menüsor vonzó, a Magyar sort ettük végig, gondolván, hogy az ismert hazai ízek megfelelő alapot adnak a csillagig vezető út megértéséhez. Az étterem gyönyörű, minden fekete, és tükrös. Fekete és tükrös - és függönyös is. A pincérek elemi szinten reflektálnak a társaság rezgéseire, azonnal követik a stílust, és tűélesen belövik a megfelelő kommunikációt. A mi társaságunk is átment egy zavarodottság, műfinomkodás, lelazulás, megnyílás, szabad élvezet vonalon, a mi kis magyar evolúciónkon, és a reflexiók a pincérek részéről tökéletesek voltak. Nem siettettek semmit, nem tolakodtak, de mindig ott voltak. Le a kalappal. Ilyen szmút, kellemes kiszolgálásban az embernek a legritkább esetben van része. Rengeteg apró figyelmesség, hölgyeknek táskazsámoly, hajlított ezüst morzsalehúzó, mindenre van valami elegáns megoldás.
A leülés után egy jégben úszó akvárium betolásával antrézott a sommelier, pezsgőt kínálva. A sales nem tolakodó, de erős. Emberünk szuggesztív, úgy beszél az italról, mintha valami istenek lábán végigcsorgott manna lenne, és következmények nélküli szirénéneket élvezhetnénk büntetlenül egész este, az ő vezényletével. Sehol sincs ingyenebéd, a büntetlen élvezetnek vannak következményei, a számla formájában. A pezsgőt elfogadjuk, az egész menüsort végigkísérő borválogatást viszont nem kérjük. Olvasson tovább, rengeteg kép érkezik!
