Fontos az, hogy amit eszünk, hogy néz ki. Néha attól jó, hogy ugyanolyan (van olyan ember, akinek a nagymamájának a húslevese vasárnapról vasárnapra változott? Na ugye, nincsen!), máskor pedig a megszokottól eltérő a nyerő. Az evolúció kétélű kulcsa, az örökös biztonság és a folyamatos fejlődés igényének kettőssége a gasztronómiában is megfigyelhető. Csak a forma újragondolása is izgalmassá tehet egy ételt. Ezt a rózsafagyit például spakli-szerű fémkanállal formázzák szirmosra. Ha gyorsan csinálják, olyan sebességgel készül el, mint egy lomha pultos hagyományos gombócfagyija. 3 euro 60 cent volt ez a kicsinek hívott, de legalább közepes méretű adag. Maksz annyi íz választható, ahány szirom van felkenve. Mivel féltem az olvadástól, a cukrászdából kijőve egyből fotóztam, nem volt időm hátteret keresni, ezért a Notre Dame katedrális bejáratát látják elmosódva. A strasbourgit. Úgy hívják, mint a párizsit. Ennek csak egy tornya van, és az ördög itt van bezárva. Pontban ezer éves. Nem semmi, mi? Amúgy az ezer csalás, mert akkor még csak egy faszerkezetűt építettek, ami leégett. De már azt is egy korábbi templom helyére rakták. Szóval vagy több, vagy kevesebb, mint ezer, csak hivatalosan annyi. Na mindegy. A lényeg, hogy pont ott volt, a fagyim mögött.

Hozzávalók:

vékonyka tölcsérek

dobozos jégkrémek, de egy sima eper v puncs tökéletes önmagában is vörös rózsának

pici, lekerekített végű, vége felé keskenyedő, lapos, spakli szerű kanál (mostantól P.L.V.V.F.K.L.S.SZ.K)

A vékonyka tölcsérbe bimbószerű félgömböt applikálunk. Ezek után a P.L.V.V.F.K.L.S.SZ.K-val szedünk fagyit, lehúzzuk a fagyisdoboz oldalán, hogy kb 3mm vastag réteg legyen egységesen (mégjobb, ha úgy vágjuk ki), és a kanál íve mentén is letoljuk a maradékot. Azaz a fagyiréteg felvette a P.L.V.V.F.K.L.S.SZ.K formáját. Ezután rézsútos harántirányban a tölcsér peremére rányomva, ráforgatjuk-formázzuk a réteget a félkész fagyinkra. A tetejét bebuktatva bimbószerű, kifelé konyulva hagyva érett rózsát formázunk. Addig rakjuk a szirmokat, amíg legalább kétszer körbe nem érünk. Voilá, mondta az egyszeri francia egyszer.

Fagyit enni mindig szuper. Fagyizás közben a lét könnyűvé lesz, de elviselhető marad. A szomorúságot kezeli, ha másképp nem, hát tünetileg, de mivel a szomorúság jobbára tünet, mégiscsak adekvát gyógyításról van szó. Fagyi közben kinyújthatjuk a nyelvünket úgy, hogy más szemébe nézünk, és ha valaki tetszik nekünk, és megkínáljuk, és elfogadja, és belenyal, és utána mi is, akkor fél napig szökdécselhetünk az "ez már félig-smárolás" gondolás puha bárányfelhőin.

És akkor még csak a sima gombócosról volt szó. Egy rózsa elnyalása még emelkedettebb kategória.

Bontsanak formát nap, mint nap! Kivéve a hetediken. Akkor legyen nagyi húslevese.