Sörrel csillapítom háborgó elmém tűjeleit. Feloldom benne sznobériám lelkiismeretének önmagát termelő és önmagát maró savát. Kiöblítem utolsó étkezésem, az erőspistás csirkejava leves utolsó bónuszfalatkáit régóta parlagon heverő lyukaimból a bal és jobb öt alsó fogaimból, amiket még egy nyelvpiercinggel robbantottam szét, kétezerháromban.

Tesztelési metódus: Egyváltozós összehasonlító elemzés, ahol a bor és az arány (1-1) állandó. Bár a boroskólát legritkább esetben isszuk isszák fele-fele arányban, nem akartam mennyiségi torzítással az eredmény rovására menni.

Most kinyitom a bort. Bort? Nem, bort.

A spotifyt Bach lejátszására kényszerítem. Eltörlök egy öblös talpasat.

Önmagában vizsgálva a 2011-es év mémmé hypeolt zászlóshajóját kóstolva: Szép bor, de egyáltalán nem nagy. Gömbölyű, gyümölcsös, de a kompresszált szilvát és csokoládét máshol keressék. Hibái nincsenek, bár kifejezett erényei sem. Maradványcukor nincs, az alkohol édesít, de nem otromba. Illatában némi vajas vanília, de karakternek kevés, továbbá valami püffedt borzalom, de ez a mosogatótablettám miatt van, a vízben is érzem, ha épp nem csapból iszom, hanem például este az ágy mellé viszem, ha éjszaka innom kellene. Teljesen kibalanszolt bor, de nem feltétlen jó értelemben. Még csak nem is aranymetszés, egy sima átlag vagy origó. Tényleg jó, de fele ennyiért sokkal szebb, izgalmasabb, érettebb, összetettebb, vagányabb bort lehet kapni, illetve ezek kombinációit és permutációit. Azért finom, szeretem.

Bach nem kell ide. Marad a classicus, de a zaklatottságra való tekintettel Ustvolskayával folytatjuk.

Pepsi Regular – Gere Kopar Cuvée 2011

A kilencvennégyes sziget alapegységével indítunk (14 ft volt a bor, 15 a kóla, enyhe push). A gyümölcsösség örvénylő savanyúsága háborogva tör felszínre, de a maradványcukor hiányát kitöltő ipari cukor háborúba indul ellene. Nem győz. Már fele-fele arányban is elesik a bor, és az ipari túlexponált ízek rommá törik kifinomult elegancián alapuló okos egyensúlyokat. A hordósság még pöffeszkedik, de értelmezhetetlen extra, mint a vajbőr az iskolapadon.

Coke Regular – Gere Kopar Cuvée 2011

Elsőre feltűnik a Coca simulékonysága. Illatban előre engedi a bort, mintegy megtéveszte a té fogyasztót. Kapjuk be. Ízben kevesebb marad a borból, mint a Pepsi esetén, és a cukor túlmutat a gyümölcsön. Poshadt cherry coke, de leginkább boroskóla. Számban rovásírás és héber karakterek keverednek. Felmereng egy nem létező recept: flódni hitlerszalonnával. Alapvetően elfér, de ha megtudod miből is van, akkor a benned lakó műjóság műbalhét csap azonnal. Bár a savgerincet megpocsékoltuk ezzel az equilibriummal, marad némi tartása, kérdés, hogy mit tart. Menjünk beljebb.

Coke Zero – Gere Kopar Cuvée 2011

A hab kifinomultabban oszlik szét, a rózsaszín szemcsés nyák lassan húzódik vissza a pohár közepéről, hogy felüljön a pohár szélére. Középen bálnaevő szárnyas elefántembrió ábra marad, vagy szív, esetleg tetemdomb a lelkiállapot szerint. Mi a fasz ez, fahéj? Az. Honnan van? Édes, édes, édes. De ne feledjék, NO CUKOR. Elszívok egy cigit.

Coop Cola – Gere Kopar Cuvée 2011

Hab nincs. Keserű üdvözlet, nyákos hátracsorgás. A bor karakterisztikája elsemmizve, ajkamon aceton, nyelvemen a múlt sűrű lepedéke. Most értettem meg, hogy miért nem csinál senki boroskólatesztet. Jellegtelen creatio, lelketlen individuum, borzalmas kesernyés elegy. A cukor sem oldoz föl, ki nem mondott szavak törnek fel a szájüregig, hogy az egészet átjárva újra visszanyeljem. József sír.

Slice Cool cola ízű ital – Gere Kopar Cuvée 2011

A túláradó ipari citrusság találkozása a legömbölyitett, túlmatekozott semmivel. Nézzük az elegyet. A hab lassan oszlik, köbmilliméteres buborékok élnek a felszínen, mint megannyi jobb sorsra érdemes tiszavirág. De beteg a szaga, elcseszett rumos süti, de átüt rajta a Villányi akarat. Háborgó ellenállás itt sincs a bor részéről, csak petyhüdt belenyugvás. De visszaemelkedve a big picture szintjére, valahogy elviselhető társnak tűnik a Slice Cool.

Három kombináció van hátra. A sugarhigh és a bortompultság egyszerre emel fel és nyom le. Sietnünk kell ezen a szentségtelen úton. Nem tudom, hova tartunk, de hamar ott akarok lenni, hogy gyorsan eljöhessek onnan. Lehet kiveszem a zenét (?).

Coke Vanilla – Gere Kopar Cuvée 2011

Már beggel a garatvitorlám. Ipari hulladékkal erősítjük a sosemvolt jegyeket. Vanília! Szaga vaníliás karika, tereferkeksz, padlóról fellapátolt házibulihulladék az elmaradhatatlanul szétpacsált vörösborfoltokkal. Szétesik mint a kéttőnégyes legótorony öszzepattintószemölcsök nélkül, sírás, sírásás, pilótakeksz pilóta, repülő és gyerekkor nélkül. Vizet. Nem, sört.

Minden nap Cola (?) - Gere Kopar Cuvée 2011

Alldayst a szájba de azonnal, hogy kiszívja, ami még benne van. A habja mint a kádban, valószerűtlenül nagy szénsavgöbök terpeszkednek a felületen, biztos szép színekben szikrázna, de besötétedett. Én is elkomorultam kissé. Gerét már nem látom, nem érzem, bár sosem láttam, sosem éreztem, de ha láttam és éreztem volna, most is biztos, hogy nem látnám, nem érezném. Dodzsemíze van. Lenyalom a tacskóbiciklim szikrázó vázát, süt a nap, kilenc éves vagyok, borzasztóan boldog és bús bordó, de érzem, hogy hamis. Nem jók a frekvenciák. Torzak. Valami eltört. Valami ittmaradt.

Kofola regular - Gere Kopar Cuvée 2011

Ultimate citrusság felsikít, elvakítja a napot, kisvakond ócsáré tripje, ahonnan sosem jön haza, oké, cseh, vagy szlovák, nekem egyremegy, penge élességű lime hatol a homloklebenybe, lobotómiás flashback, Majka jött értem lakótelepi főtávcsöveken lovagolva, Villányban elfújták a gyertyát, soha többet boroskóla.

Megcsináltam Önök helyett, de bármikor csinálják újra helyettem.

A boroskóla az ízléstelenség Schrödinger macskája. Hagyják a dobozban, ahogv anno ottfelejtették. Ne kényszerítsék igenbe vagy nembe. Rembe?