Vannak hirtelen felindulásból elkövetett főzések. Amikor a motiváció és a kreativitás utat tör magának a tűzhelyig, és azonnali akcióra buzdít. Nincs idő tervezésre, vásárlásra, gondolkodásra. A türelmetlen izgatottság sok esetben a körülöttünk ólálkodó múzsa jele. Mondjuk máskor meg szimpla jellemhiba. De ha az univerzum ró épp ránk feladatot, még ha az éppoly aprónak tűnik is, hogy két főre főzzünk, akkor csak beszállunk a flowélménybe, és tesszük a dolgunk, ahogy azt a mindenség a pillanaton keresztül parancsolja.

És ilyenkor aztán a kimenetel gyakorta egészen varázslatos.

Ez állagra és funkcióra egy indiai zöldségcurryhez hasonlatos vegán ragu, amiben egyébként semmilyen indiai jellegű fűszer nem került - a fokhagymán kívül, de az a magyar konyhával metszetet képez, így az nem ér. Az indiai hasonlatosság az intenzitásban, a krémességben és az al dente fényévekre történő hátrahagyásán alapszik.És persze azon, hogy az itthon köret kategóriába betonozott zöldségeket is játszi könnyedséggel emeljük magasabb rangra.

A félbevágott, mosott, de le nem kapargatott apró szemű parázsburgonyát feltettem főni sós vízben, és félig készre főztem. Mellette kevés olajon megfonnyasztottam egy főzőhagymát, és rászórtam némi kakukkfüvet és bazsalikomot. Megborsoztam, sóztam. A gombát negyedeltem, és rádobtam dinsztelni a hagymára. Utána ment is a vékony hártyára szelt két gerezd fokhagyma. Ezután a kockázott padlizsán jött, és szépen nagy lángon egyszerre enyhén sütögettem és dinsztelgettem. Rámertem két kanál jóféle paradicsommártást, majd beleszórtam a krumplikat, és sistergettem, figyelve, hogy ne kapjon oda. A karikázott cukkini is bekerült a serpenyőbe. Mivel a krumpli még fogkemény volt, letakarva kis lángon rogyasztottam teljesen puhára mindent. Picit megspricceltem olivaolajjal, és egy negyed csípős zöldpaprikát apróra hentelve belekevertem. A padlizsán lágy bevonóvá vált, a cukkíni teljesen elengedte magát és beoldodódott a körvonala a szószba. A gomba textúrájában maradt annyi tartás, hogy átharapáskor éppen nem koccan az ember foga. A krumpli selymesen krémes. És igazából a végén semmi sem válik ki sehonnan, minden egy picit összeolvad már mindennel. Ez a tartás nélküli összetartozás, ez az ernyedt egymásbaolvadás nagyon hízelgő tud ám lenni. Tudom, oda az eredeti szövet, oda a vitamin. A különböző sarokpontok, ízek és állagok által kifeszített egyensúlyi formákat is elveszítjük. Cserébe körülölel minket a lágyság. A képeken talán látszik, milyen, amikor a zöldségek ájultan hevernek egymáson a forró, hosszú aktusuk után. Az önzetlenség magasiskolája, ahogy teljesen összekeverték egymás között, és megosztották saját jegyeiket, karaktereiket, aromáikat.

És hát ezt a gasztropornót mivel, ha nem egy finom jázminrizzsel.

A következő összetevőkből lett: kis olaj, 1 fej hagyma, 1 kis padlizsán, 200g parázskrumpli, 200g gomba, fél salátacukkíni, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek paradicsomszósz, vagy lágyabb paradicsomlé, kis darab csípőspaprika, só, bors, kakukkfű, bazsalikom.

És innen kezdve tovább utaztathatjuk Indiába a következő összetevők belefőzésével (ha épp van, vagy úgy kívánjuk): gyömbér, kurkuma, koriander, római kömény, esetleg chili, 1 kis darab fahéj, karilevél. Elbírja a kardamomot is, abból talán ebben az esetben szerencsésebb választás a fekete. Mondjuk én bármilyen indiai húzás esetén a kakukkfüvet és a bazsalikomot kihagynám, de az Önök konyhája az Önök királysága.

 Szolgáljon örömükre és egészségükre ez a könnyű, ám kissé harsány, ugyanakkor mégis hízelgő  étel.