A bécsi Naschmarkt piaci séta során borzalmasan túlárazva jutottam hozzá két, itthon kevéssé ismert gyümölcshöz. A mangosztánt már ismertem Indiából, a sárkánygyümölcs viszont teljesen új volt nekem, fogalmam sem volt, mire számítsak. A korábban többször kóstolt mangosztán viszont jó volt referenciagyümölcsnek, hogy kiderüljön, vajon a Bécsben kapható portékák érettségre és minőségre megegyeznek-e az igazi trópusi ízekkel. Ugyanis a mangóval itthon rendre befürdök, pedig... A banánról már nem is beszélve.
A sárkánygyümülcsöt otthon is Dragon Fruitnak hívják, itthon elterjedt szakszerű neve a pitaja, esetleg kaktuszgyümölcs. Jó fél kilós egy darab. A piacon kettévágva fehér és rózsaszín belsejű egyedek is vannak, hogy kivülről honnan lehet megkülönböztetni őket, rejtély. Javasoltan hosszában ketté kell vágni, bekockázni késsel, és kivájni darabokban. A mangosztán (mangosteen) viszont igen kemény, sötétbarnás-bordós, vastag és kemény héjú gyümölcs. Belül pár fehér, puha húsú gerezd található, kilóra véve nem túl gazdaságos, pláne ha hozzávesszük, hogy ez még Ázsiában is igen horror áron megy a piacokon. Buddha saját kezűleg áldotta meg, mindenhol csodatévő gyümölcsként tekintenek rá. Termesztése igen kis területre korlátozódik, az első ember, aki képes lesz értelmezhető minőségben és terméshozamban előállítani máshol, az mocsok gazdag lesz. Köze egyébként nem sok a mangóhoz.
A sárkánygyümölcs friss, konzisztens, kristályosan ress kockákra vágható, textúrájában emlékeztethet egy igen tömör és kemény dinnyére. Sokan a kiwihez hasonlítják, nos, a magjai miatt van némi hasonlóság. Viszont nem elég aprók ahhoz, hogy egyáltalán ne érezd, és nem elég nagyok, hogy haraphatóak legyenek vagy problémát jelentsenek. De a nyelven mindenképp érdekes a játéka. Sajnos az íze nem túl meggyőző, kiwi és ízetlen dinnye harcol a figyelmünkért, de csak csodálkozunk a semmisségén, pedig olyan jól néz ki. Lehet, rossz példányt fogtam ki. Enyhén édes, de a frissessége és a harpási élmény, no meg a kinézet az, ami miatt ez érdekes lehet. Gyümölcstálakba keverve biztos nagyon menő lenne. A mangosztán érdekes jószág, a legnagyobb gerezd közepén hatalmas fekete mag van, a többi színtiszta hús. Puha, már már kréme állagú, alig lehet kiimádkozni a lefejezett héjából. Kissé nyálkás. Ízénél én körtére, barackra és licsire asszociálok, gondolom, ha egy ázsiai ember először eszik jonatánt, ős is az otthoni ízekből próbálja megfogalmazni. Egész édes és kellemes, de ez sem lesz a kedvencem. Sok a macera, még több az ár, kicsi és kevés az élmény. Egyébként Indiában sem volt semmivel sem jobb az íze. Pluszpont a Naschmarktnak, még ha sokra nem is megyünk vele.
Azt hiszem, végérvényesen leteszem a voksom a mangó mellett. Azért kóstolják meg önök is, hátha szerelemre gyúlnak az egyik iránt. Btw. a mangosztán képét manapság előszeretettel használja valami vírusosan terjedő fogyasztószer weboldala.
