No persze nem ez a recept, ez az én kedvencem, hanem az alatta található kérdőív segítségével kikalkuláljuk, hogy hogyan is szeretjük mink, magyarok a kocsonyát. Úgy nagyátlagba'. Azután az eredmények alapján újra elkészítjük a közízlésnek megfelelő verziót.

Az én kedvencem körömből és füstölt csülökből készül.

- 3 kg szép sertésláb félbevágva, letisztítva

-1.3 kg füstölt csülök

- 4 fej fokhagyma félbevágva, nem kell hámozni csak tiszta legyen

- 2 nagy fej hagyma félbevágva, egy réteg tiszta külső héj maradjon rajta

- 1 csapott evőkanál só

- 2 ek szemesbors

- 1 db csípős zöldpaprika kettéhasítva

- 1 ek őrölt pirospaprika

- 7 liter víz

A félbevágott hagymákat száraz serpenyőben megpirítom 5-7 perc alatt nagy lángon, az arcukkal lefelé. Itt van egy arccal fölfelé mutatóba, ez féluton jár. Fekete persze ne legyen. Ami néhány gerezd kihullik félbevágáskor, azt bedobom a lábosba, ahogy van.

A lábakat szépen körbepakoljuk egy fazékban, középre állítjuk a füstölt csülköt. Rázúdítjuk a pirult hagymákat, a sót és a borsot. Meg a félbevágott csípős paprikát. Tehát mindent, az őrölt paprika kivételével. Felöntjük a hideg vízzel, és feltesszük főni. Ekkora mennyiségnél a közepes láng a kis láng, és mi kis lángon főzzük, tehát közepesen, értik, ugye?. Körülbelül egy óra alatt kell elkezdeni habosodnia és mocorognia a felszínének. Ha ennél hamarabb kezd forrni, vegyenek vissza, ha még semmi sem történt, kicsi lángot tegyenek alá. A kocsonya sosem loboghat, nem is bugyoghat, de tudják, mit? Még csak nem is gyöngyözhet. Másodpercenként egy-egy buggyanás és finom gőzölgés bőven elég, azaz a "forrás" leges-legalsó határát tartjuk folyamatosan. Kétszer-háromszor lehabozzuk. A sósságát ellenőrizzék, ha a füstölt áru elég sós, az evőkanál elég bele. Ha kell még, sózzák, de ne legyen túl sós. Nehezebben merevedik, és az bizony kurva nagy baj. A vizet NEM pótoljuk, körülbelül a harmada el is párolog, akár több is, ezt belekalkuláltuk az elején. Összesen nyolc órát tartom a gázon, ebbe mondjuk belefér a felforrási idő is. A főzés utolsó 10 percére beleöntöm a por pirospaprikát is. Kicsit kihűl, lezsírozom - leszedem kanállal a javát és papírtörlővel a maradékot -, kinyomkodom a körömből a csontokat, feldarabolom a csülköt. Tányérokra osztom, és felöntöm a lével, ami ha szépen leülepedett, nem kell szűrni, csak óvatosan merni. Egy enyhén fülstölt, merev, topázos, fényes vágási felületű, szépen áttetsző kocsonyát kapunk ezen a módon. A képen kivágtam egy kockát belőle.

Én tormával, friss lilahagymával, karikázott zöldpaprikával és puha kenyérrel szeretem, sok lével, zsírmentesen.

De most jöjjenek önök, és mondják el pontokba szedve, továbbá odalenn a kommentben!

Vajon miért télen esszük csak? Mennyire jól esne már nyáron egy (két) tányér hideg kocsonya, nem? Hát, de.