A tésztákat szinte mindenki szereti. Ha újragondolt arányban kerül az ételbe, egyáltalán nem okoz szénhidrát-sokkot, és szerves részévé válik a kreálmányunknak, nem pedig valamilyen tészta lesz. És ha a kifőzésével párhuzamosan készítjük a többi hozzávalót, húsz perc alatt eljutunk a gondolattól a tálalásig. Ebben az esetben legalábbis biztosan. Kifejezetten könnyű, diétás végeredmény, ahol ráadásul nincs alapanyag helyettesítés, a titok az arányokban rejlik.
Három főre, vagy két emberes adagnak:
100 g rövid makarónitészta
30 g feketeerdő sonka
100 g ördögszekér gomba (nagyon óvatos ám huncut ízvilág, füstösség, vanília, de kell neki direkt hő, hogy kiadja magából)
350g darabolt, vékony zöldspárga (a fél kilós csomag pont jó lesz, a szár alsó részét eldobjuk - inkább többet vágjunk vissza, mint szálas részekkel találkozzunk később)
20 g vaj
75 ml tejszín
20 g parmezán
só
A tésztát feltesszük főni, és al-dente előtt egy perccel leszűrjük. Közben serpenyőben felhevítjük a vajat az aprózott sonkával. Egy-két percig bizseregtetjük a sonkát. Beledobjuk a felkarikázott gombát, és három percig, kis só hozzáadásával pirítjuk. Jöhet a spárga. Közepes-nagy lángon többször átforgatva-dobálva 5-7 további perc alatt a zöldspárgát is állapotba hozzuk. Felöntjük a tejszínnel, belereszeljük a parmezánt, hozzákeverjük a leszűrt tésztát, és egy utolsó három-öt percben összerotyogtatjuk.
Három tányérba halmozva a szénhidrát megáll 27-33 gramm között adagonként, a kalória nem üti el a 300 kcalt, a zsír is és a fehérje is 12 gramm körül áll be. Természetesen kétszer ennyit is be bírsz lapátolni belőle. ez egy kis-közepes adag, okosan megválasztott tésztaaránnyal. Így igen sok diétába illeszthetővé válik a tészta, pláne a durum, hiszen a mértékletességen van a lényeg. Inzulin rezisztanciában szenvedők, cukorbetegek kötött és szigorú szabályaival is kompatibilis. A tésztával talán a legfőbb gond az, hogy arányaiban igencsak szénhidrát-farnehézzé teszi a klasszikus receptjeinket. Ezt átkalibrálva, recepteket újragondolva az egészséges tésztaevés virágosmezejére jutunk. Sajnos Természetesen a szenvedélyesen ám kissé alpárian behabzsolt orbitális mennyiség rágásának és nyelésének bűnös élvezetéről le kell mondani.
Gyakori tálalási megoldásom, hogy az asztalra adás előtt hozzáillő nyers leveleket keverek, esetleg berétegezem vele. Bébispenótot, ruccolát, madársalát illetve ezek kombinációit és permutációit. Megemelik a tányért, szellőssé és tetszetőssé teszik a tálalást, a hideg-meleg összetevők játéka és a textúrakombináció pedig sokat ad a végső élményhez. Kalóriát pedig szinte semmit.