Látod kisfiam a zószét? Nincsen abban liszt. Ha a menzára akarsz utazni 1988-ba, akkor a végén ránthatsz rajta vékonyan, zsíron világosra habosítva, de ha a nagymamámhoz mennél vendégségbe 1992-be, felejtsed el a lisztet. A lényeg a senem lágy, senem kemény gombócokon van, ahogy kidugják hasukat a paprikakabátból, ugyanis az óvatosan kavargatott, emelgetett paprikák és gombócokról leváló húsmorzsák és rizsszemek fogják a szósz testét megadni. Meg természetesen az, hogy zsíron dinsztelt hagymát és fokhagymát a főzés legelején felöntjük egy KEVÉS JÓ MINŐSÉGŰ paradicsomlével, leturmixoljuk, majd felhúzzuk SOK JÓ MINŐSÉGŰ paradicsomlével. Ez lesz a szószunk. Nem variáljuk túl. A szósz fűszerei: só, bors, hagyma, fokhagyma, cukor. Ha már itt tartunk, a gombóc fűszerei: Só, bors, pirospaprika, hagyma, fokhagyma. A gombócba zsírmentes darált hús kell még, zsemlemorzsa, al dentéig előfőzött rizs, továbbá tojás. Én nem cicózok. Botturmix bele, azt had szóljon. Csak a rizs lesz belekeverve külön, meg a morzsa. A hagymát nem is pirítom elő, mert minek.

Aztán a töltött paprikákat és gombócokat beleeresztem a lassan bugyogó paradicsomlébe. A végén süteményeket megszégyenítő mennyiségű cukorral varázsolom készre. A paradicsom sava, a cukor édese, a hús sóssága, a szósz krémessége, a gombóc konzisztens, épphogy harapható lágysága és a paprika maradvány ressége adja ki azt, amit Marty McFly csak fluxuskondenzátor segítségével tudott elérni. Te meg bemész a konyhába, egy óra elteltével nagymama dereng a fazék gőzében, aszt' boldog, kipirult arccal lapátolod befelé az emlékeket.

"Az vagy, amit megeszöl fiam", mondta a nagymamám. Úgyhogy legyetek töltött paprikák.